Vig Jankó nótája

Utczáról utczára
Egyik tánczról másra,
Addig járok kelek,
Mig kedvemre való
Szép szeretőt lelek.

Karcsut, de magossat
Szép barna pirossat,
Kinek kökény szeme
Égő szerelemmel
Tűzzel lánggal tele.

Krinolia, vigánó,
Nem közinkbe való,
Hordja el a kánya
Az én galambomat,
Ha ilyenbe járna.

Nekem ilyen nem kell;
Szép veres fersinggel
Födött kerek termet,
Ez ám az ingerlő,
Ez aztán nem csal meg.

Esernyő, napernyő
Veszhet mind a kettő,
Egy kis szalmakalap
Elég a rózsámnak,
Hogy ne ártson a nap.

A szeretőm karja
Napsütötte barna,
Nincs neki kesztyűje,
Mégis Vig Jankónak
Kedves szeretője.

Ha megölel engem,
Ha megcsókol engem,
Boldogabb halandó
Nincsen a föld hátán,
Mint szegény Vig Jankó.

Forrás: Kolozsvári Nagy Naptár 1867-dik évre. III-dik évfolyam. Kolozsvárt, 1867.