Barna Péter (Ó-székely ballada) – Közli Vas Tamás

Szalai Pistának gyócs inge gatyája
Vérrel veritezik a testi ruhája…
Szegény Barna Péter be sok lovat loptál
Rományi két lánya abból ruházkodtál.
Maratt vóna retek fekete födébe -
Rományi két lánya az anyja méhében…
Rományi két lánya… nem lett vóna:
Szegény barna Péter tolvaj sem lett vóna…
Szegény Barna Péter a lovát itassa,
Rományi két lánya az ebédre várja.
Várja kaposztára, borsos pálinkára,
Igyál Barna Péter világ buszujára! -
Szegény Barna Péter a rokoját vette,
Rományi két lánya nagy szívesen vette…

Fúdd el jó szél, fúdd el hosszu útnak porát:
Ne lejje vármegye fakó lovam nyomát…
Nem fúvád el jó szél hosszu útnak porát:
Meglelé vármegye fakó lovam nyomát…
A lovam lábáról elhullott a patkó,
Csak egy maradt rajta, az es ingó – bingó.
Jó ló vót a fakó, jó ló es ő most es,
Algya meg az isten ki felnövelte es
Abrakkal, szénával ki meghizlalta es.
***
Felszállott a páva vármegyes-házára,
De nem Barna Péter szabadulására…
Vármegye kapuját nem nyissák heába:
Szegény Barna Pétert viszik udvarára.
Szegény Barna Pétert vitték akasztani,
Rományi két lánya távulról úgy nézi…
Kár vóna őnéki a fán megszáradni,
Lobogó gyógy ingit a szélnek elfúni,
Két fekete szemit hollóknak kivájni,
Sarkantyus csizmáját szélnek eszeverni…
Csárdai pusztáján van egy két águ fa,
Szegény Barna Péter nyugodalmas háza.
Két águ fa alatt vagyon a sirhalma,
Rózsa termik rajta s másféle virágok:
Gyertek sokaságok asszonyok s leányok!
Szeggyétek, vigyétek világ buszujára.

Forrás: Kolozsvári Nagy Naptár 1867-dik évre. III-dik évfolyam. Kolozsvárt, 1867.