
Elbujdosott az én szerelmesem,
a mostohák kiüldözték;
Nagy a világ; ki tudja, hol lehet;
Hol hullat ő keserves könyeket
Kitől szállott szivemre égi bék
Elbujdosott az én szerelmesem!
Az ősi ház bitor kezekben áll,
Hol lelkünk összeolvadott;
Kihajtanak ha őt ott kérdezem,
Vas láncz van ott, nincs rózsa láncz
Minden, de minden gúnnyá változott nekem
Az ősi ház bitor kezekben áll!
Az égre nézek s könyem felszökik
S átok s imában rezgnek ajkaim…
Ha vissza tér az én szerelmesem?!
Ha fájdalmim még elbeszélhetem?!
Ha lesznek vele szent ábrándjaim?!
Az égre nézek s könyem felszökik!
Forrás: Kolozsvári Nagy Naptár 1867-dik évre. III-dik évfolyam. Kolozsvárt, 1867.
Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
2026. júl. 19.
Medgyes Lajos (1817-1894): Régi dal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése