Vas Tamás: Kadar Gyuri (ó-székely ballada)

 
Jaj, pénteken este felé
Egy vétlen halál esék.
Kádár Gyuri mit gondolál
Mikor az Ótra indulál?

„Én egyebet nem gondoltam:
Szerencsétlen úton jártam;
Négy gyermekem árván hadtam,
Nőmet megszomoritotta.

Elbucsuzám szülőimtől,
És minden ösmerősimtől,
Hitvesemtől s gyermekimtől
S mind e világ sérelmétől.

Isten álgyon meg jó apám,
Hogy ingemet feltartottál,
Minden rosztól ótalmaztál,
Csak a jóra tanyitottál.

Édes anyám, lelkem anyám,
Be sok könyvit hullatta rám;
Mikor bücsümöt rengeté
Kicsi fiját mind szereté!

Jó életem én mindenem
Kedves édes feleségem!
Arra kérlek, hogy megbocsáss,
Mert hidd meg, hogy többé nem látcz;

Szép gyermekeim növeld fel,
Minden rosztól őrizzed meg.
Én elmegyek, isten veled!
Meglátlak majd fenn az égbe.”

„Édes férjem, kedves férjem,
Ne hadd árván gyermekidet,
Ne szomoritsd meg szüleid,
Ne hagyj kétségbe engem itt.”  

Péntek este öt az óra,
Kong a harang a toronyba.
Vajon mét kong ojan búson?
Met egy édes apa meghót…

Kádár Gyuri mit gondolál
Hogy az Ótba belé ugrál?
Mind keresnek még sem kapnak,
Pedig még látni akarnak.

Felesége és gyermeki
Sirassák őt s a rokonyi,
Édes apja, édes annya
Ugy zokognak bánatokba.

Még az ég es megsiratta,
Érte bő könyvit hullatta,
Tizenhárom nap s éjjel
Szüntelenül esegete.

Kádár Gyurit meg nem lelék
Mindennap hjába keresék.
Végre a sok keresésbe
Beléúnnak keservökbe.

Már feledik a jó apát,
Feledi minden ember már,
Mig ő a vizben nyugoszik,
Viz fenekin temetkezik.

Tizenhárom hetek mulva
Egy új hir száll a faluba:
Kádár Gyurit megtalálták
És a vizből ki es huzták.

Rokonyai, gyermekei
Felesége, jó emberi
Sirassák őt, nagy jaj szókkal
Kisérik az ősi lakba.

Másnap buson kong a harang:
Kádár Gyuri megy a sirba,
Sáraz földbe, temetőbe.
Ott az isten nyugtassa meg!

Forrás: Kolozsvári Nagy Naptár 1867-dik évre. III-dik évfolyam. Kolozsvárt, 1867.