Kriza János: Nádasdi Ferencz emlékezete

 
(Epitaphium. Excell. Domini Francisci Com de Nádasdi, Croatiae Bani Supr. Militoae Praefecti.)

A meddig engedte
A ki számba vette
Embernek életét,
Halálát, esetét,
A nagy Isten.

Forgattam kardomat,
Bajvivó karomat;
Elszántam éltemet,
Ontottam véremet
Asszonyomért.

A Mársnak koczkáját,
Kétséges próbáját,
Sebes pattantyuit
Füstölgő ágyuitBátran néztem.

Rontottam fegyverét,
Konczoltam letét,
Döntöttem falait
Megvettem várait
Ellenségimnek.

Felkapták nevemet,
Terjesztvén hiremet
Világ négy részein.
Bellona mezejin,
Sok nemzetek.

Már most itt aluszom,
Békével nyugoszom.
Hallod-e bujdosó,
TE jámbor utazó,
Állj meg, ki vagy?

Nem hozok háborut:
Hozz laurus koszorut,
Nádasdi fekszik itt,
Becsüld meg tetemit,
Elballaghatsz.

(* A jelen század elején valamely sulyos bünténye miatt raboskodása alatt több népszerüvé vált költemények szerző    Szerk.)

Forrás: Kolozsvári Nagy Naptár 1867-dik évre. III-dik évfolyam. Kolozsvárt, 1867.