![]()
- Losonczy Dénes kedves öcsémnek emlékül -
(Kecskemét, május 22. 1866.)
Magyar vagyok, te meg székely,
Szivünkben egy érzés székel.
Mind a két faj egy törzs ága,
Ázsiában nőtt a fája.
Ázsiában, ott keleten,
Azért érzünk oly melegen.
Rokonilag fogtunk kezet,
Szivünk olyan hőn érezett!
Együtt szereztük e hazát,
s védtük egy ezred éven át;
Együtt fogjuk megtartani,
Segitvén Isten karjai!
Isten a mi erős várunk,
Szebb jövendőt tőle várunk.
Áldozunk ha kell hazánkért,
Mint eddig, úgy ezután – vért!
Két nemzetet képviselünk,
De eggyé forrt a kebelünk.
Az egyesség mi szép, mi jó -
Éljen, éljen az unió!
Forrás: Kolozsvári Nagy Naptár 1867-dik évre. III-dik évfolyam. Kolozsvárt, 1867.
Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
2026. júl. 19.
Losonczy László (1812-1879): Magyar és székely ember találkozása
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése