Móra László (1890-1944): Harang-kongatás*

 
Ezer év óta áll az ősi tölgy.
Cibálta szélvész rágta fejsze-él.
Zsarolta pondró kínozta fagyöngy,
Csapdosta villám, - s törzse mégis él.

Él, él a törzse s nőnek ágai.
Villám, szekerce nem bír már vele.
Bizakvók, büszkék, szépek álmai:
Tavaszra újul minden ághegye!…

Édes Hazám, te ősi tölgy a bércen,
Mily szép az álmod!… Jaj, de nézd, amott
Koporsót visznek gyászleples szekéren
És benne fekszik egy magyar halott…

Emitt is, ott is, tegnap is, ma is:
Temet a város, temet a falu…
A lélekharang csendül holnap is…
Bezárul halkan egy élet-kapu…

Nem ott haltak meg a harcmezőkön
Miértünk vívott hősi csatákban.
A tolvaj kór jött el értük őszön
S gyötrődtek kínban, vértölő lázban.

A vámszedőnek mohó a vágya,
Gyilkos csirája dőzsöl a pórba’,
Ahonnan gyárba, fülledt szobákba
Halálos mérgét kacagva hordja.

Emitt is, ott is, tegnap is, ma is
Temet a város, temet a falu…
A lélekharang csendül holnap is,
Fogynak a lángok, gyülik a hamu…

Minden órában két szív megszakad.
Jaj, minden évben húszezer halott!
Gümőkór nálunk gazdagon arat.
Vétkes vagy, testvér, hogyha ezt hagyod!

Egy város népe vész el évről-évre,
Tíz év alatt nagy, győzelmes sereg.
Itt tenni kell, az Isten szent nevére, -
Ne nézd közönnyel, hogy a film pereg!

Nem látod? Tűz van! Ég a magvetés!
Miből lesz hát a holnapi kenyér?
A sok, mit adhatsz, most az is kevés;
Számot kell adnod minden emberér’!

Felelni kell a máért holnapért!
Állnod a harcot minden őrhelyen,
Áldozni nyugtot s hogyha kell, a vért!
- Így lesz csak bérünk boldog győzelem!

(* Előadták az 1942. febr. 16-án tartott II.Tbc. (tuberkulózis=gümőkór) elleni nagygyűlésen a Magyar Művelődés Házában.)

Forrás: Magyar Lélek. A magyar népművelők országos folyóirata. Szerkeszti: Hankiss János. V. évf. 1. sz. 1943. január