Jakab János: Dalok

I.
Tavasznak nyájas szép leányi
Kedves virágaim!
Ti nem soká virultok immár
A nap sugárain;
A sárga ősz rátok lehel,
s elhervad az illat kehely.

Ma még gyönyörben fürdik lelkem,
A virág illaton;
Ma még az illat édes árját
Kéjelegve szíhatom:
Ah: lesz é hónap egy virág,
Mely rám lehelje illatát?!

II.
Mint a letört rózsa, ha pohárba tesszük.
Él még egy két napig illatot lehelve,
Az emlékezetnek kristály poharában
Úgy él a kebelnek haldokló szerelme!

III.
Ha jött egykor a csendes alkony,
S kigyult a csillag myriád,
A távol kéklő messzeségből
Epedve gondoltam reád.

Kivül vagyok most – fényes arczod
Akár minden nap láthatom;
S még is, még is fájó gyönyörrel
A mult időkről álmodom. - 

Forrás: Kolozsvári Nagy Naptár 1867-dik évre. III-dik évfolyam. Kolozsvárt, 1867.