I.
Jár az úton egy székely legény,
Székely legény, szegény legény. -
Szóval mondá Judit asszony:
Jöjj be hozzám szegény legény!
Idegen földről jövevény!
Apám uram a városba;
Anyám asszony a malomba;
Ángyom asszony guszalyosba;
Bátyám uram az erdőre.
Csak bémegyen szegény legény.
Haza mene Judit apja:
- Judit asszony, édes kincsem!
Idegen büz van a házban. -
„Nincsen semmi apám uram!”
Szegény legény; szegény legény;
Idegen földről jövevény!…
Judit apja megfogatá,
Betéteté a tömlöczbe.
„Judit asszony, édes kincsem!
Szabaditson innén engem,
Süssön nekem egy pogácsát,
Süsse belé tömlöcz kóccsát.”
Sütött neki egy pogácsát,
Belé süté tömlöcz kóccsát.
Hát úgy szólnak hirharangok:
A rabok is szabadulnak.
Jár az úton szegény legény;
Szegény legény, székely legény.
Judit apja megfogatá;
Eltéteté a toronyba,
A toronyka tetejébe.
„Judit asszony, édes kincsem!
Szabaditson innen engem.
Ne fútasson hideg széllel,
Ne veressen az esővel;
Teritse ki a ruháját,
Biza mindjárt belé szököm.”
Kiterité a ruháját;
Biz mindjárt belé szökött.
Mindaketten meghalának. -
Az egyiket temettették
Az oltárnak eleibe;
A másikat temetteték
Az oltárnak hátuljába.
Az egyiknek a fejéhez
Nevekedék tulipánszál;
A másiknak a fejéhez
Nevekedék roszmarinszál.
Ott is addig nevekedtek,
A míg összeölelkeztek.
Judit apja kivágatá;
A tüzre is felrakatá.
’Apám, apám, édes apám!
Éltünkbe se hagytál békét:
Holtunkba se hagysz már békét?!…
II.
’Mért sirsz, mért sirsz zöld gerlicze?’
„Hogy ne sirnék fülemüle:
Nekem is volt egy jó társam;
A vad madár elkergette,
Életünket irigyelte.”
’Ne sirj, ne sirj zöld gerlicze!
Keljünk fel mi jó hajnalba,
Repüljünk be zöld erdőbe;
Szedegessünk virágokat,
Kötögessünk bokrétákat.
Keljünk fel mi jó hajnalba,
Röppenjünk be Moldovába:
Ott meglátjuk jó társunkat;
Jó társunkat, jó párunkat,
Egy ablakba – kaliczkába!’
Hol ontják ki piros vérét?
Hol tépik ki fényes tallát?
Hol hányják el gyenge csontját?
A csontjából várt csáltatnék;
A tollával megfedetném;
A vérivel megfestetném!…
Forrás: Kolozsvári Nagy Naptár 1867-dik évre. III-dik évfolyam. Kolozsvárt, 1867.
Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
2026. júl. 19.
Szabó Sámuel: Székely népköltemények
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése