Kriza János: Mánási M. éneke*

 
I.
Mord sorsa esztendeimnek,
Te – te ölsz meg engemet!
Vess véget hát bús éltemnek,
Ha elüzted kedvemet.
Bontsd – össze sáppadt testemnek.
Elgyengült kötéseit;
Mert meg untam bús lelkemnek
Nyögni már keserveit.

A rab egyszer feljül mulja
Rabsága mord idejét:
De nekem örök bú dulja
Éltem szebb esztendejét.
Azért egek! Kik halljátok
Kinaim, végezzétek,
S ha segitni akarjátok,
Végem siettessétek.

Ah! de midőn mások ülik
Öröm innepnapjokat:
Bennem éppen ezek szülik
Az emésztő kinokat.
A sok méltatlan szenvedés
Kenyerem estve reggel! -
S ha elnyom a szenderedés,
Ez is teli méreggel.

Ha egy kissé lepihenek,
Fájdalommal alszom el; -
Midőn reggel felébredek,
Viszont azzal kelek fel. -
Szemeim bus könyet ejtnek -
Ah! rég, hogy így epedek, -
Ti tudjátok nagy Istenek,
Hogy én mennyit szenvedek.

II.
Nem igaz e szent Istennek!
Hogy ti meg nem adjátok,
Ha kérésink helytelenek -
Mindig megtagadjátok.
Ugy van; de engem csalogat
A remény biztatással,
S a vétekre mindig nógat
Tündéres unszolással.
Isten Hozzád azért Remény!
Lelkem rólad is lemond;
Mert látom hogy csak tünemény
Minden benned vetett gond. -
Látom hogy ellenzi az ég
Régen várt szabadságom
Tán bévégzi a nagy inség
Hosszas kinos rabságom.

Mikor lesz, hogy koporsómban
Tovább élni megszünjek, -
S e kétes állapotomban
Mint igaz holt eltünjek?!
Ah, mikor lesz, hogy remélni
Több szükségen ne legyen,
S uj életet kezdvén élni
Lelkem vidulást vegye?!?

lII.
Ugy vagyok mint az ártatlan
Rabmadár, mely nyughatatlan,
Édes szabadságát lesi,
Napestig csak azt keresi.

Lám nem tágulhat fogságom,
Még is csak ez kivánságom;
Mert a természet ösztönez,
Oh be kegyetlen ösztön ez!

Bizom, a nagy idő moha
Nem lesz hozzám oly mostoha,
Hogy el ne fedje vétkemet,
S szenyes emlékezetemet.

Kivánságom pont – határa,
Oh jöjj el már valahára;
Mert tán gyászszin szemfedelem
Alatt csendemet fellelem.

Irigyek, kérlek, szánjátok
Szent mohaim ne bántsátok; -
Barátim, nedvesitsétek
S könyetekkel öntözzétek!!

Forrás: Kolozsvári Nagy Naptár 1867-dik évre. III-dik évfolyam. Kolozsvárt, 1867.