2020. máj. 23.

Pálóczi Horváth Ádám (1760-1820): Sári rózsám


Sári rózsám, hová még?

Állj meg csak egy szóra!

De keservesen néztem

Szerdán az ajtóra.

Hogy gyanakodó anyád

Bezárta előttem,

Mikor alkonyodtakor

Előtted eljöttem.

 

Észre vette mindég is

Azt a lopott mézet,

Melyet ajakod kölcsön

Ajkamra tetézett:

Azolta, ha felszóval,

Mondom is, hogy Sára!

Ugyan szemesen vigyáz

Szemem járására.

 

Az ördög is hozta be

Akkor a szobába,

Mikor titkos szerelmünk

Indúla munkába:

Mert ha lettem volna is

Hozzád tiz lépésre

Gyanut ragaszt az olyan

Minden billenésre.

 

De csak tudnám, hogy a sót

Ha vén is megnyalja,

Szép Sárikám, szerelmem,

Előtted megvallja,

Nem kimélném csókomat

Ránczos pofájától

Csakhogy el ne tiltana

Engem a lányától.

 

Sári rózsám ha szeretsz

Mit nem tennék érted,

Minap pedig, hogy szeretsz

Titkon megigérted

Mikor rajtam ajakod

Akkorát czuppantott

Hogy gyanuságba hozánk

Amazt az agglantot.

 

Jöszte rózsám, ha szeretsz

Dülj le a subámra

Senki sincs most, senki sem

Vigyáz most a számra

Nyalakodjunk! nincs most benn

Módja a banyának,

Hogy az orrát a tejbe,

Verje a macskának.

 

Forrás:  A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 214. l. – Bp., 1903.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése