Úgy mulik életünk
Mint a sebes kerék
Forog futó szekérben;
S ha egyszer csontjaink
Egymástól oszlanak
Nyugszunk picziny porunkban.
Mit ér a sirkövet
Szagokkal önteni?
A hitvány föld eliszsza:
Míg élek engemet
Frisits inkálbb velek:
Rózsát köss homlokomra.
Forrás: A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 207. l. – Bp., 1903.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése