2020. máj. 23.

Pálóczi Horváth Ádám (1760-1820): Vidulás


De mit töröm fejemet?

Hiszen nem csak engemet

Érdekelnek

A gond s a sok bajok is:

Ily szomorún mások is

Énekelnek.

Alig vagyon

Ki oly nagyon

Örűlhessen,

Hogy néha ne

Keseregne

Keservessen.

Vigasztalják magokat,

Ha találnak társokat

A szegények.

Mint fáradtan utazó

S egymásra találkozó Jövevények.

Könnyebb a jaj

És a sok baj

Fogyatkozik,

Ha sokára

Bús társára

Találkozik.

 

Hát ne sirasd sorsodat,

Fordítsd, szívem, jajodat

Víg örömre.

Azzal boldogabb lettél,

Hogy nemcsak te születtél

Gyötrelemre.

E világban

Nincs is másban

Gyönyörűség,

Hanem abba,

Hogy közös a

Keserűség.

Hát ezer bajomba is,

Ha még ezer volna is,

Vígan élek:

Tudok olyant eleget

Akivel még életet

Nem cserélek.

Félre gondok!

Hoppot mondok

Ha sátán is.

Hopp éjfélben,

Hopp ebéden

S vacsorán is!

 

Forrás:  A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 213. l. – Bp., 1903.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése