2020. máj. 23.

Gróf Teleki József (1738-1896): Azt Atyafiúi Barátság Oszlopából


Te! kihez köt vala nemcsak atyafi vér,

Hanem a mi annál drágább láncz s tovább ér,

Az igaz barátság állandó hűsége,

Mely siromban kisér s ott sem lészen vége,

Te! akinek hamvát, míg megöl bánatom,

Szivemből kiforró könyvekkel áztatom!

Oh! kedves Eszterám! magam kedvesb fele!

Kivel volt, van s lészen szivem, míg vér, tele!

Te meghalál s hogy-hogy lehet, hogy én élek?

Elszakadhat-e hát két egygyé vált lélek?

De élek-é vagy csak hogy élek, képzelem,

S valami mély álom hiteti el velem?

Mert élet-é melyhez képest a halál kincs,

Melyben már csak gyászt látsz, akár meddig tekints?

Élet-é a napot, hogy még szemlélhetem,

Viditó erejét, ha nem érezhetem?

Élet-é szivemet, hogy még a vér járja,

Ha elfojtva tartja a mély bánat árja?

Élet-é az éltet tartani teréhnek,

S a természet ellen örülni végének?

A halálra mint főbb orvosra vágyódni,

Hogy késik, ős, hogy nem siet is, aggódni?

Élet-é az ilyen vagy csak lassu halál,

Melynél kinosabbat Phalaris sem talál?

Bizony az életről, ha jól gondolkozom,

Ezt az igazságot méltábban kihozom:

Te élsz, én holtam meg; te örvendsz, én sirok,

S mint az igaz megholt magammal sem birok:

Mert néked a halál élet ajtaja volt,

De bennem azólta az élet is megholt:

S amely sirban néked csak testedet tettem,

abban elevenen magam eltemettem,

Músám! ámbár te is érzed e bánatot,

S szivemnek nagy sebe reád is elhatott:

De mégis ha szólhatsz, mentsd meg fájdalmomat,

S felettébb valónak tetsző siralmomat:

Mondd meg, de ingyen sem czikornyás versekkel,

(Ahol a sziv sebes a pipere nem kell)

Mondd meg, hogy annyi gyászt szerzett ez esztendő,

Hogy eltörlésére nem elegendő

Akármily jól s hosszan folyjon az életem,

Elhagyván, kikért azt leginkább szerettem,

Mond meg s e példában győzd meg a világot,

Hogy hijában keres itten boldogságot.

 

Forrás:  A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 200-201. l. – Bp., 1903.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése