2020. máj. 23.

Gróf Ráday Gedeon (1713-1792): Mezei dal ősztájon


Hol vannak a violák

Kik itt kékellettek?

S tölcsérkéik frissitő

Illatot hintettek?

Ifju! elmult a tavasz,

S a viola is elasz.

 

Hol van ama rózsás bércz6,

Kin rózsát szaggattunk,

Melyet kalapunkra, s hol

Mellyünkre aggattunk?

Szép lány! itt hagyott a nyár,

Nem virit a rózsa már.

 

Hol az a szép csergeteg

Mely bőven itatta

A réteket? hogy-hogy van

Hogy most szomjan hagyta?

Száraz nyár volt s bő meleg:

Kiszáradt a csergeteg.

 

Vezess engem ama szép

Terebély hársfához,

Hol beszélgetni kiki

Ledőlt mátkájához.

A szép hársfa már nem él,

Kitekerte azt a szél.

 

Hol ama szemérmes szűz,

Ki, mint észrevette,

Hogy megláttam, lehajolt

S elpirult mellette?

Nem pirul el többször ő

Mert elvitte a himlő.

 

De él amaz énekes

Ki itt a rózsákat

S violákat éneklé

És a hű lyánykákat?

Szép szűz! ő is meghala,

S több dalt nem csinál soha.

 

Forrás:  A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 186. l. – Bp., 1903.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése