Hol vannak a violák
Kik itt kékellettek?
S tölcsérkéik frissitő
Illatot hintettek?
Ifju! elmult a tavasz,
S a viola is elasz.
Hol van ama rózsás bércz6,
Kin rózsát szaggattunk,
Melyet kalapunkra, s hol
Mellyünkre aggattunk?
Szép lány! itt hagyott a nyár,
Nem virit a rózsa már.
Hol az a szép csergeteg
Mely bőven itatta
A réteket? hogy-hogy van
Hogy most szomjan hagyta?
Száraz nyár volt s bő meleg:
Kiszáradt a csergeteg.
Vezess engem ama szép
Terebély hársfához,
Hol beszélgetni kiki
Ledőlt mátkájához.
A szép hársfa már nem él,
Kitekerte azt a szél.
Hol ama szemérmes szűz,
Ki, mint észrevette,
Hogy megláttam, lehajolt
S elpirult mellette?
Nem pirul el többször ő
Mert elvitte a himlő.
De él amaz énekes
Ki itt a rózsákat
S violákat éneklé
És a hű lyánykákat?
Szép szűz! ő is meghala,
S több dalt nem csinál soha.
Forrás: A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 186. l. – Bp., 1903.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése