Hová repültél nyájas Öröm? hová
Rejtetted el víg képedet ily hamar?
A tengereknek bújdokálsz-e
Mély fenekén? te egek leánya!
Vagy a hegyeknek szirtei, s a vadon
Erdők homályos fái között kerengsz?
Hol, hol kereshetlek? jelentsd ki;
Mert te vagy élete életemnek.
Ah, tul repültél a levegőn, dicső
Honnyodba, melynek szent mezején örök
Tavasz virit s játszik: ragadj fel!
Vagy legalább mosolyogj le hozzám.
Forrás: A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 211. l. – Bp., 1903.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése