2020. máj. 23.

Ányos Pál (1756-1784): Fohászkodás


Már könnyü patsirta tollas magzattyával,

Fijaival nőstény pintyőke ’s párjával,

Ki epűlt fészkéből! – lebeg a’ szellőkön,

Élődik szérükön, tseveg a’ mezőkön:

„S még jó barát távúl nyög jó baráttyától!

Távúl örömitől, távúl hazájától! –

Oh kegyes szerentse! hozd-el már nyáromat,

Hogy én-is; elhagyván magánosságomat,

Repűlhessek Buda’ kedves sziklájára,

Ifjú nyájasságim’ hív kalibájára.

Ott előbbször versek’ kegyes Istenének,

Gyújtom tömjényemet, ’s Múzsák’ seregének,

Azután barátom’ dobogó szívére

Dőlök, boldogságom’ menedék-helyére.

 

Forrás:  A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 192. l. – Bp., 1903.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése