Érkezik már éltem’ vég szempillantása,
Kitelt lelkem’ agyag ’s romlandó szállása;
Megúnta zsellérjét! kifogy erejéből,
Ezer kínnyainak kegyetlenségéből;
E” nagy játékhelynek vétkes piattzáról,
Színes örömöknek tsak fövényhalmáról!
Forrás: A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 192. l. – Bp., 1903.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése