2020. máj. 23.

Gróf Teleki József (1738-1896): Aranyka Györgyhöz


Te kértél, s kedvedet tölteni fő gondom,

Azért verseidről mit tartok, megmondom:

Látok elmét, tűzet, s ékes magyarságot,

De szeretnék látni több ártatlanságot.

Megbocsáss, barátom, az a természetem,

Hogy a rosszat, azért mert szép, nem szeretem.

A legszebb gyümölcsben csömört szerző féreg,

S a méz közt is gyakran lappang gyilkos méreg.

Az igaz kegyesség s tiszta erkölcs nagy kincs,

Annak gyökerére lassu mérget ne hints,

Én nagy tisztelője vagyok a szép nemnek,

S szépséget nevelni tartom nagy érdemnek,

S amitől az arczát szépitő szemérem

Romolhat, egészen dicsérni nem mérem;

Sőt amit ártatlan fiam és leányom

Nem olvashat bátran, magam is elhányom.

bezzeg amely szépen, ha olyan jól szólnál,

Akkor nem Aranka, hanem arany volnál.

 

Forrás:  A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 200. l. – Bp., 1903.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése