Van én nékem egy kis csendes tanyám,
Csak ott szeretek lenni igazán,
Hol a patak csörgésit hallgatom,
Vagy elmerengek a madárdalon.
A fölkelő nap engem ott talál
Kicsinyke kertem kedves fáinál.
Ugy elbeszélünk. Suttognak nekem,
Én meg hallgatom hosszan… csendesen,
Majd, - mintha ők is értenék szavam, -
Szólok hozzájuk én is nyájasan.
A kis madárka vidám dalra kél,
Örömtől reszket minden lomb, levél.
Még a virágok is boldogok,
Mindegyik kelyhén harmatcsepp ragyog,
Édes illatjuk messze elterül
A méheknek mintegy hívójelül,
Kik seregestől érkeznek oda,
S megkezdődik a kedves lakoma.
Az egyik jő, a másik elröpül,
Boldog élet van a virág körül.
Ez az én csendes, békés kis tanyám,
Itt jó barátok várnak én reám.
Kiknek köréből együtt… egyetértve,
Közös fohászunk száll az Úr elébe.
Templom ez, hol kalaplevéve állok,
A hívők: a fák, füvek és virágok,
A kicsi méh, a patak, fülemile
S a harmatcsepp a virág helyébe’.
Itt a sziv is tisztul jobbat érez,
Az ima is könnyebben száll az éghez.
A gondolat, mely szárnyát meglelé
Szent himnuszként száll az Örök felé.
Forrás: Szinérváralja 10. évf. 30. sz. 1913. július 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése