2020. jan. 25.

Schubert Arthur (Landshut 1876.febr.4. – München 1937. szept. 1.): Nippek



Az asszony

A Montmartre északi részének szűk, piszkos sikátorain, ahol nyomor, tehetség és bűn olyan szoros rokonságban vannak,e gy enyhe tavaszi napon édesen sajgó hangok vonultak át.

A Sacré coeur zárdából két előkelő hölgy jött ki és a csábító hangok után törekedtek sziklatömb nagyságú köveken, piszkon és a nyomor mindenféle jelén át. A sikátorok között egy puszta helyen öreg hosszú szakállú vak lantos állt.Halvány arca önfeledten a kék és felé meredt és a lantos bánatos mosolya a rideg környezetbe valami varázslatos melegséget öntött. A vak ember mellett egy fekete komondor állt, a kutya a körülállókra beszédes szemeket meresztett. Mintha mondta volna: adjatok a nyakamon függő pléhtányérba könyörületes egy-két krajcárt.

A kép meghatotta a hölgyek egyikét, a fiatalabbat. Finom, szürke bőrből készült pénztárcából előszedett egy frankot és odanyújtotta a kutya tányérja felé. Nagyot kellett hajolnia, de ebben segítségére volt a fekete eb. Fölállt két hátsó lábára, a fejét pedig hátravetette. Majd odanyújtotta piszkos, sáros tenyerét a kutya, hogy megköszönje az ajándékot.

- Pfúj. Melitta, az undok állat, vigyázz magadra – figyelmeztette az idősebb hölgy az ajándékozót.

A leány egy pillanatig habozott, de azután odanyújtotta a kezét, hadd rakja rá a lompos, piszkos lábacskáját.

A fecsegő körülállók között hirtelen csönd támadt a szép jelenet láttára. Csak egy festő, aki valamikor jobb napokat látott, megemelte a széles karimájú kalapját, a fiatal hölgy felé lobogtatta és csak annyit mondott: voilá une femme! (Íme egy nő.)

Gyereknevelés

Négy óra! Mint egy erdei patak, olyan vadul törtetett ki egy gyerekcsapat az iskolakapu sötét ívei alól az utcára. A napvilágos szabadság felé és az intézet előtt, mint a hangyaboly, úgy elszéledt a kicsinyek tömege. Boldogan néztem azt a színjátékot valamikor, de még most is örülök, ha szemembe ötlik az ilyen kép. Ez a korlátokat keresztültörő, túláradó erő, a legfiatalabb emberkék hullámzó sokasága, boldogságtól áradozó szemek, a fejek és jellemek tarkasága mindig megkapott.

Amint az egyes csoportok között elhaladtam, mögöttem egy tompa gyerekhangot hallottam.

- Hallod Jóska, ma jó dolgom lesz, a teringettét. Papa ott volt a tanítónál ma, és még egy szót sem szóltam otthon az utolsó szekundáról.

- Miért hazudol otthon folyton-folyvást? – kérdezte bosszúsan a másik.

- Azért – felelte amaz -, mert a papám mindig megrak, ha egy szekundát bevallok neki. Azért inkább bevárom, míg több van.

- Az én apám – felelte fejcsóválva a másik – egészen másfajta ember. Hozhatok neki annyi szekundát, amennyi jólesik, a fő, hogy megmondtam neki: ma megint egy szekunda. Akkor jól össze-vissza szid, de hát tudod, az nem szokott fájni.

Nőszerzés

Az egész Keleten híres volt bölcsességéről Omár Khalifa. Bíbor szőnyeggel betakart pamlagán mélyen elmerült gondolataiba. Hiszen legnagyobb okosságáról kell ma tanúságot tennie. Választania kell a birodalom legszebb és legnemesebb három asszonya között, ki legyen a törvényes felesége. Fejlegyintésére nehéz, aranyhímzésű bársonyfüggöny lebbent föl. Fönséges termetű női alak jelent meg az ajtóban és egy magas, büszke tartás nő lépett Omár trónja elé.

- Nézd, Jelme, e két fejéket itt – mondá Khalifa, kezeivel végigsimítva a gyönyörűséges leány karcsú termetét. – Íme, itt látod a vasból készült diadémot, amott mellette fekszik a gyöngyökkel kirakott fejdísz.

A szép nő felemelte büszkén a fejét és ekként válaszolt:

- Khalifa, próbára akarsz tenni. Méltatlan az hozzám épp úgy, mint tehozzád.

Omár csodálkozva nézett a merész nőre, azután komolyan mondta neki:

- Királynénak illesz, de nem feleségnek.

A függöny fellebbent megint, hogy egy újabb szépség jöjjön Khalifa elé. Bájosabb volt az elbocsátottnál, csupa báj és grácia. Meggondolatlanul, gyerekes örömmel kapott a csillogó gyöngyékszer után, rászorította koromfekete hajára és mosolyogva lépett az uralkodó elé.

-  A szebbikkel akarom ékesíteni magamat, hogy tetszésedre legyek.

- Hízelgéssel egy hiú szívet nem lehet előttem takargatni – mondotta a Khalifa, és harmadszor intett az ajtónállónak.

Egy szőke nő jelent meg. Fiatalabb és gyöngédebb a többieknél. Mint egy galamb, olyan szerény és egyszerű volt. Lesütött szemekkel, kezeit mellére összekulcsolva leste Omár szavait. Kis habozás után a vaskoronát választotta. Kitörő örömmel mondta Khalifa:

- Megtaláltam az igazit! Megcsókolta a leányt és a nép előtt kihirdette, hogy van már szultánné. A nép pedig dicsérte uralkodója bölcsességét. A nőválasztás után harmadnapra fiatal feleségével büszkén ült boldog együttesben a Khalifa.

Majd hirtelen odahajolt a nőhöz, átkulcsolta őt és gyöngéden súgta a fülébe:

- Mi más diktálhatta, mint aranyos szíved, hogy az egyszerű vasból vert fejdíszt válasszad.

A fiatalasszony ajkán sajátságos mosoly vonult végig. Odasimult a bölcs férfi mellére és hálásan gondolt okos dajkájára, ki oly gyakran elmesélte a históriát, hogy miképp választanak feleséget a Khalifák.

Franciából: SZ.

Forrás: Szinérváralja 10. évf. 31. sz. 1913. július 29.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése