Az asszony
A
Montmartre északi részének szűk, piszkos sikátorain, ahol nyomor, tehetség és
bűn olyan szoros rokonságban vannak,e gy enyhe tavaszi napon édesen sajgó
hangok vonultak át.
A
Sacré coeur zárdából két előkelő hölgy jött ki és a csábító hangok után
törekedtek sziklatömb nagyságú köveken, piszkon és a nyomor mindenféle jelén
át. A sikátorok között egy puszta helyen öreg hosszú szakállú vak lantos
állt.Halvány arca önfeledten a kék és felé meredt és a lantos bánatos mosolya a
rideg környezetbe valami varázslatos melegséget öntött. A vak ember mellett egy
fekete komondor állt, a kutya a körülállókra beszédes szemeket meresztett. Mintha
mondta volna: adjatok a nyakamon függő pléhtányérba könyörületes egy-két
krajcárt.
A
kép meghatotta a hölgyek egyikét, a fiatalabbat. Finom, szürke bőrből készült
pénztárcából előszedett egy frankot és odanyújtotta a kutya tányérja felé.
Nagyot kellett hajolnia, de ebben segítségére volt a fekete eb. Fölállt két
hátsó lábára, a fejét pedig hátravetette. Majd odanyújtotta piszkos, sáros
tenyerét a kutya, hogy megköszönje az ajándékot.
-
Pfúj. Melitta, az undok állat, vigyázz magadra – figyelmeztette az idősebb
hölgy az ajándékozót.
A
leány egy pillanatig habozott, de azután odanyújtotta a kezét, hadd rakja rá a
lompos, piszkos lábacskáját.
A
fecsegő körülállók között hirtelen csönd támadt a szép jelenet láttára. Csak
egy festő, aki valamikor jobb napokat látott, megemelte a széles karimájú
kalapját, a fiatal hölgy felé lobogtatta és csak annyit mondott: voilá une
femme! (Íme egy nő.)
Gyereknevelés
Négy
óra! Mint egy erdei patak, olyan vadul törtetett ki egy gyerekcsapat az
iskolakapu sötét ívei alól az utcára. A napvilágos szabadság felé és az intézet
előtt, mint a hangyaboly, úgy elszéledt a kicsinyek tömege. Boldogan néztem azt
a színjátékot valamikor, de még most is örülök, ha szemembe ötlik az ilyen kép.
Ez a korlátokat keresztültörő, túláradó erő, a legfiatalabb emberkék hullámzó
sokasága, boldogságtól áradozó szemek, a fejek és jellemek tarkasága mindig
megkapott.
Amint
az egyes csoportok között elhaladtam, mögöttem egy tompa gyerekhangot
hallottam.
-
Hallod Jóska, ma jó dolgom lesz, a teringettét. Papa ott volt a tanítónál ma,
és még egy szót sem szóltam otthon az utolsó szekundáról.
-
Miért hazudol otthon folyton-folyvást? – kérdezte bosszúsan a másik.
-
Azért – felelte amaz -, mert a papám mindig megrak, ha egy szekundát bevallok
neki. Azért inkább bevárom, míg több van.
-
Az én apám – felelte fejcsóválva a másik – egészen másfajta ember. Hozhatok
neki annyi szekundát, amennyi jólesik, a fő, hogy megmondtam neki: ma megint
egy szekunda. Akkor jól össze-vissza szid, de hát tudod, az nem szokott fájni.
Nőszerzés
Az
egész Keleten híres volt bölcsességéről Omár Khalifa. Bíbor szőnyeggel betakart
pamlagán mélyen elmerült gondolataiba. Hiszen legnagyobb okosságáról kell ma
tanúságot tennie. Választania kell a birodalom legszebb és legnemesebb három
asszonya között, ki legyen a törvényes felesége. Fejlegyintésére nehéz,
aranyhímzésű bársonyfüggöny lebbent föl. Fönséges termetű női alak jelent meg
az ajtóban és egy magas, büszke tartás nő lépett Omár trónja elé.
-
Nézd, Jelme, e két fejéket itt – mondá Khalifa, kezeivel végigsimítva a gyönyörűséges
leány karcsú termetét. – Íme, itt látod a vasból készült diadémot, amott
mellette fekszik a gyöngyökkel kirakott fejdísz.
A
szép nő felemelte büszkén a fejét és ekként válaszolt:
-
Khalifa, próbára akarsz tenni. Méltatlan az hozzám épp úgy, mint tehozzád.
Omár
csodálkozva nézett a merész nőre, azután komolyan mondta neki:
-
Királynénak illesz, de nem feleségnek.
A
függöny fellebbent megint, hogy egy újabb szépség jöjjön Khalifa elé. Bájosabb
volt az elbocsátottnál, csupa báj és grácia. Meggondolatlanul, gyerekes örömmel
kapott a csillogó gyöngyékszer után, rászorította koromfekete hajára és mosolyogva
lépett az uralkodó elé.
- A szebbikkel akarom ékesíteni magamat, hogy
tetszésedre legyek.
-
Hízelgéssel egy hiú szívet nem lehet előttem takargatni – mondotta a Khalifa,
és harmadszor intett az ajtónállónak.
Egy
szőke nő jelent meg. Fiatalabb és gyöngédebb a többieknél. Mint egy galamb,
olyan szerény és egyszerű volt. Lesütött szemekkel, kezeit mellére
összekulcsolva leste Omár szavait. Kis habozás után a vaskoronát választotta.
Kitörő örömmel mondta Khalifa:
-
Megtaláltam az igazit! Megcsókolta a leányt és a nép előtt kihirdette, hogy van
már szultánné. A nép pedig dicsérte uralkodója bölcsességét. A nőválasztás után
harmadnapra fiatal feleségével büszkén ült boldog együttesben a Khalifa.
Majd
hirtelen odahajolt a nőhöz, átkulcsolta őt és gyöngéden súgta a fülébe:
-
Mi más diktálhatta, mint aranyos szíved, hogy az egyszerű vasból vert fejdíszt
válasszad.
A
fiatalasszony ajkán sajátságos mosoly vonult végig. Odasimult a bölcs férfi
mellére és hálásan gondolt okos dajkájára, ki oly gyakran elmesélte a
históriát, hogy miképp választanak feleséget a Khalifák.
Franciából: SZ.
Forrás: Szinérváralja
10. évf. 31. sz. 1913. július 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése