Messze idegenben, boldog csodaföldön,
Ez a pár sor irás hódolva köszöntsön,
Szivemből köszöntsön.
Ezer mértföldön át, én édes szerelmem,
Ebben a levélben elküldöm a lelkem,
Érted fájó lelkem
Lennék sebes szellő, hej, percet se várnék,
Ezer mértföldön át, hozzád magam szállnék,
De boldogan szállnék.
Irisz illatában lopódzanék hozzád,
Suhogó lágy szellő megcsókolna orcád,
Halovány szép orcád.
Tudom, ott tavasz van, most nyilik a rózsa,
Itt a hervadó nyár készül nyugovóra,
Örök nyugovóra.
Szivem… hogy ha tudnád… elepeszt a bánat,
Emésztő nagy vággyal, hogy vágyom utánad,
Meghalok utánad.
Égetőbb kin sorvaszt pokolbeli tüznél,
Mióta elhagytál, mióta elüztél,
Örökre elüztél.
Nincs, hogy kinek szóljak,
Nincs, hogy kinek sirjak.
Nekem is – jobb talán – levelet se irjak,
Sose, sose irjak
Messze idegenben, boldog napországban,
Sose tudd meg, titkon mennyit sirtam, vártam,
Holtomig, hogy vártam.
Forrás: Szinérváralja
10. évf. 12. sz. 1913. március 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése