Géczy Ede: Lelki klinika

Levelét elolvastam. Egyszer, kétszer. Letettem. Azután megint elolvastam és azóta sokszor elolvastam, sőt, most is olvasom, mindig olvasom. Jelen levelemnek célja, hogy Ön előtt felállítsam a száraz tényeket; kimutassam, hogy gondolatmenete amilyen határozott, épp oly téves. Célja, hogy Önt visszaadjam önmagának, visszaadja az emberiségnek. – Röviden: Ön megismerkedett egy ifjúval. Itt a kulcsa a súlyos és érdekes problémának. Ön bizonyára tudja nagyon jól, hogy amíg bizonyos társadalmi szabályok léteznek, amelyek irányítják a társas érintkezés medrét, lett légyenek azok bármilyen ferde alapokon nyugvók, magunkat alávetni kényszerülnék, ha nem akarunk olyan lehetetlen helyzetbe sodortatni, amilyenben vigasztalhatatlan Ön leledzik. Eltekintve az olyan körülményektől, amelyek emberileg vis majornak tekinthetők, az utcai ismeretségnek, megismerkedésnek, helye nincsen. Régi igazság, hogy a megtörténtet meg nem történtté nem tehetjük. Nem akarjuk szemrehányásokkal telíteni amúgy is elkeseredett lelkét – azonban intő gyanánt álljon Ön előtt a jövőben – jelen lelkiállapotának keserű eredménye. Megismerkedett egy ifjúval, egy veszedelmesen szép ifjúval, kinek kellemes megjelenése, megnyerő modora, ragyogó szelleme meghódította az Ön szívét. Beleszeretett szabályszerűen s csalódott benne szabályszerűen. Ön huszonkét éves leány! Tudni kell, hogy az ilyen utcai ismeretségből alakult gyengéd viszony előbb-utóbb gyengédtelenné válik, melynek jellemzője az időbeli rövidség s végső célja a pillanat bűnös hevülete alatt ébredt szerelmi szenvedély kielégítése. – Ön szomorú áldozat gyanánt áll, szomorú áldozata lett a szerelem, a bűnös szerelem egyik szerencsés lovagjának – minden bizonnyal az Ön vétkes könnyelműsége folytán. Ön hitt  hazug szónak  s a szerelmi szenvedélytől lángoló ifjú tüzes arcához önkívülettel simult, s szent áhítattal merült el mély tekintetének varázslatába. E csalóka álmok megismétlődtek. – Ön ébren álmodott s egy önfeledt pillanatban odaadta szűzi testének reszketését… elmerült. A rózsafelhők tovatűntek s csalódott lelke szomorú egén a ködös szürkület borúja sötétlik… s órák hosszat hullatja hasztalan a késői bánat forró könnyei záporát… Majd a józan őrület pillanataiban iszonyattal gondol a magzatra, melyet szíve alatt visel s melynek szerető anyja lenni, hivatva lészen. – Figyeljen! Ha rideg tény, hogy állítólag szerelmes ifja hazug ígéretét az Ön aggódó szívének fájdalmai sem tudják megtörni s ifját a jobb belátás nemes cselekedetének nem tudja megnyerni, hagyja őt, mert nem érdemli meg az Ön szerelmét. Vonja le szerencsétlen helyzetének keserű következményeit és amilyen ártatlan naivitással tudott hinni, - legyen most épp olyan erős állapotát kedves szüleinek töredelmesen bevallani. Nagyon tragikus jeleneteknek lesz Ön szenvedő tanúja s érthetők teljesen kedves szüleinek majdani kifakadásai, de végül győz bennük a szülői érzés s magukhoz ölelik szenvedő gyermeköket s tisztelni fogják Önben a jövendő anyát, mert megértik az Ön fájdalmait a maguk egészében. Dobja el tehát a gyilkos acélt vakmerő kezéből! Számoljon azzal, hogy Ön egy másik életet s halálával megöli azt a másikat is. – Ha Ön saját sorsa s élete felett ítélkezik, végre is útját ki sem állhatja, de annak a másiknak életéhez joga nincs! Azután meg – Ön olyan fiatal… Ön remélhet még. A keserű élettapasztalatokon leszűrt tanulságon okuljon a jövőre nézve. Idők múltával feledésbe tűn botlása s új életet kezdhet. Sőt, olyan szerető férfi megértő lelkére is akad, kinek nyíltan bevallhatja előéletét, kinek hű hitvese lészen s a ki Ön mellett megleli boldogságát s végül aki teljes apai szeretettel emeli magához első szerencsétlen szerelmének ártatlan gyümölcsét, ha Ön képes lesz minden igyekezetével oda hatni, hogy jövendő férje megtalálja Ön mellett a családi tűzhely édes melegét. – Legyen erős! Reméljen… mert az élet körülményeiben sokszor bármilyen csúf, mégis szép… nagyon szép…

Forrás: Szinérváralja 10. évf. 42. sz. 1913. október 14.