I.
-
Hányszor ismételjem még, hogy ne légy olyan barátságos Alfréddel szemben!
-
De kérlek mama…
-
Ismétlem, hogy csak hozományodra vadászik – mondta határozott hangon a
tisztességben megőszült gondos anya.
-
Ugyan mama, hogy tételezhetsz föl róla ilyesmit – válaszolta Catherine,
miközben duzzogva az ablak felé fordult és leste, hogy vajon nem halad-e az
utcán a kedves fiatalember, akinek tiszta, nemes szándékát a gyanakvó mama ennyire
félreértette.
-
Gyermekem, neked még sejtelmed sincs az életről; nem ismered a férfiak önzését,
nem tudod, hogy inkább az erszényükkel, mint a szívükkel szeretnek és hogy
valamennyien csak üzletet kötnek a házassággal.
-
Meglehet, hogy igazad van, de azt biztosan tudom, hogy Alfréd kivétel a többi
közül.
-
Gondolod? Ilyenek vagytok ti, mai lányok! Egy pillanat alatt lángra lobbantók
és már az első találkozásnál megszeretitek a fiatalembert, ha látjátok, hogy
szőke haja, elegáns alakja és gondosan kivasalt nadrágja van. Tapasztalásból
tudom, hogy éppen a kivételekben csalatkozunk leginkább, Alfréd könnyelmű
ember, szereti a fényűzést, nagy igényei és ennek megfelelő adósságai vannak és
mindezeken felül közönséges, prózai lélek.
-
Ebben már nincs igazad mama! Sőt éppen az a hibája, hogy túlérzékeny és
regényes hajlamú! Nézd csak azt a csokrot, amelyet ma küldött… Csupa értékes,
illatos virág és sok pénzbe kerülhettek!
-
Ezeknek az árával is adós maradt és valószínűleg ezt is a hozományodból akarja
kiegyenlíteni.
-
Látom már, hogy ellenszenved rémképeket fest és igazságtalanságod ellen hiába
küzdenék!
-
Ne beszélj ilyen éretlenségeket; nem vagy már gyermek, komolyan szembe kell
nézned az élettel.
-
De én nem akarok komoly lenni – zokogott Catherine keservesen.
-
Nem kell azért pityeregni! Tartogasd a könnyeidet a házasságra, ott nagyobb
szükség lesz rájuk. Egyelőre azt tanácsolom, hogy tanulmányozd Alfréd jellemét
és győződjél meg, hogy méltó-e a szerelmedre?
-
Azt hiszem, már eléggé megismertem – válaszolta dacosan a leány.
-
A férfiakat sohase ismerhetjük meg eléggé. Én a javadat akarom, gyermekem, mert
megérdemled, hogy az erényeidért és ne csupán a takarékpénztári könyvedért
szeressenek!
-
Alfréd még nem is kérdezte, hogy van-e hozományom? Pedig a házassághoz pénz
kell… az igények megnövekszenek, a vágyak szárnyat öltenek…
-
Mindamellett nem tudnám elviselni a gondolatot, hogy leányomat bárki is csak
pénzért szeresse, és hogy meggyőződjünk Alfréd szerelmének valódiságáról, egy
kis komédiát kell előtte lejátszanunk…
-
Komédiát? Tehát szóval azt akarod, hogy megcsaljam?
-
Dehogy! Egyszerűen azt mondjuk majd, hogy bankárunk bukása által elvesztettük
vagyonunkat és most szűkebb körülményekre szorítkozunk. Kijózanítjuk tettetett
takarékosságunkkal és sírunk, jajgatunk előtte szánalomra méltó helyzetünk
miatt, és ha mindezek ellenére tovább is ragaszkodna még hozzád, akkor
elismerem, hogy derék, becsületes fiú és nem tagadom meg tőle kezedet. Én nem
akarom, hogy illúziókkal lépj a komoly házaséletbe!
-
Nem bánom, hát beleegyezem a komédiába, mert meg vagyok győződve, hogy Alfréd
szerelme kiállja a próbát és te magad nyújtod majd át neki a babért – a
takarékkönyvecske alakjában!
-
Gratulálok naiv hiszékenységedhez, de azt kikötöm, hogy természetesen kell
játszanod a nyomor és nélkülözés szerepét. Bevezetésül már holnap soványabb
ebédet készítek és meghívjuk Alfrédet vendégül.
-
Ugyan mama -, az é telekkel nem kell takarékoskodni.
-
Látod, te elkényeztetett gyermek!
-
Én csak azt látom, mama, hogy a házassághoz a szerelmen kívül a hozomány sem
felesleges! Különben legyen minden a te akaratod szerint, én készséggel
engedelmeskedem utasításodnak!...
II.
Azután
eljátszották Alfréd előtt a szegénység komédiáját. Az eszes mama kitűnően
játszotta szerepét. Nagyokat sóhajtozott és ökölnyi könnyeket hullatott az
elvesztett vagyon miatt és ez meg is tette a várt hatást. Eleinte Alfréd nagyon
meg volt lepve, de csakhamar felocsúdott és részvétteljes szavakkal vigasztalta
a kétségbeesett nőket, kijelentvén, hogy a pénz még nem minden és enélkül is
van boldogság a világon. az anya pedig kérlelte, hogy ne hagyja el őket a
válságos napjaikban, mert jóakaró tanácsát most nem nélkülözhetik.
Alfréd
rendkívül szeretetreméltó volt és minden idejét a nőknek szentelte.
A
mama sóhajtozva panaszolta, hogy már majdnem meg kellett volna válnia régen
megszokott, drága bútoraitól, de utolsó pillanatban néhány távoli rokon
felajánlotta segítségét és egyelőre elkerülhették a végzetes csapást.
Alfréd
pedig minden tőle telhető erővel igyekezett a hirtelen elszegényedett hölgyek
segítségére lenni. Küldött néhány kiló kávét, egy süvegcukrot és egyéb
élelmiszereket, mert észrevette, hogy az étkezésben nagy takarékosságot
fejtenek ki.
A
ravasz Catherine pedig mindig kárörvendve pislogott a mamájára, valahányszor az
öregasszony kényszerítve volt Alfréd figyelmességéért köszönetét kifejezni.
Az
életvidám leányka türelemmel viselte a szegénység nélkülözését és alig volt
képes nevetését elfojtani, valahányszor édesanyja sopánkodásait végighallgatta…
III.
Egy
napon megkérte Alfréd Catherine kezét. Az anya csodálattal nézett és
megkérdezte, hogy komolyan átgondolta-e szándékát, - egyben megismételte a
szomorú kálváriatörténetét. De Alfréd szilárd maradt és kijelentette, hogy ő a
leányt szenvedélyesen szereti és a világ minden kincséért sem mondana le
kezéről. A mama könnyekig megindult, annyira, hogy majdnem befutott a szomszéd
szobába a takarékpénztári könyvecskéért…
Mielőtt
a fiatal pár nászútra indult, a jólelkű mama saját kezűleg egy szerény összeget
adott az új férjnek, amelyet állítólag vagyonából sikerült megmenteni. Alfréd
vonakodva fogadta az ajándékot és folyton csak a szerelemről beszélt, úgy, hogy
az öregasszony többször hevesen a keblére ölelte…
De
mikor a nászútról visszatértek, a fiatalasszony a mamája szobájába rohant,
térdre borult előtte és zokogva kérlelte:
-
Kérlek kedves mama, add át Alfrédnek a hozományomat, mert égető szüksége van a
pénzre… Nem mi játszottuk jól a komédiát, hanem ő, mert én mindenbe beavattam
abbéli félelmemben, hogy hozomány nélkül talán mégis faképnél hagyna.
Forrás: Szinérváralja
10. évf. 19. sz. 1913. május 6.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése