Építsd föl minden éjszaka,
építsd föl újra s újra,
amit lerombol benned
a nappalok háborúja.
Ne hagyd kihunyni a tüzet,
a százszor szétrúgottat,
szítsd a parazsat.
Nélküled föl újra nem loboghat.
Nevetségesen ismerős minden,
mit mondtam, s mondok
nehéz nyarunk volt, itt az ősz,
s jönnek a téli gondok.
Már csak magamat benned
és magamban Téged óvlak,
ameddig célja volna még
velünk a fönnvalónak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése