A nagyvilágban szerte szórtan el –
Merészen bontva gyenge szárnyakat,
Repültünk messze tőled el anyám,
Ábrándok, tündérfények hajnalán.
Megtollasodva gyenge szárnyaik –
Három fiókod már fészket rakott;
Hol boldogság uralg és szeretet –
Nevelve csacska száju gyermeket.
Én is repültem messze tájakon,
Apránkint gyűjtve mirtus koszorut;
Az diszitette vón anyám fejét, -
S a sors… a sors foszlánnyá tépte szét.
Ma holtak napja van Ó, tégy
A drága hantra szentelt koszorut!
Beteg fid ugy sir… ugy könnyezik
És nincs, ki törlené bus könnyeit.
*
Kicsiny szobámba árva gyertya ég,
Merednek rám rideg, komor falak…
Anyám, oly elhagyatva élek itt,
Anyám, töröld le fiad könnyeit…
Forrás: Szinérváralja 10.
évf. 44. sz. 1913. október 28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése