Egyszerű a kis dal, szinehagyott holmi,
Nem ebül szerzett, hisz nem érdemes lopni.
Olyan fakó jószág, pár sor összevissza,
Mint egy tódott, fódott, elhányt vén tarisznya.
Nincs kihányva cifra, hivalgó szinekkel,
Nem vásárba vettem, az utról szedtem fel.
Ki tudja, ki hagyta ott el az út mellett?
Nekem ugy is jó volt, nekem ugy is kellett.
Tán nem birta tovább szegény istenadta?
Ki tudja mi volt benn? Rám üresen hagyta.
S hogy üres ne légyen, ha nyakamba szedtem,
- Egyebem se volt, - a lelkem belétettem.
Forrás: Szinérváralja
10. évf. 18. sz. 1913. április 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése