„Hazafiság!... Ég a szerelmem,
Mint a csipkebokor lángja…
Hazafiság!... Rohanni előre
Pusztitó csatákba!
Sutba a szerelmet,
Az asszonyt magába’!
Kardot a kezünkbe,
Rohanni helyünkre
A véres csatákba!”
Ez már vers! – Dörmögném műértve.
Ez a költő, ki ilyet ír…!
Csepűvirág, köznapiság, hogyha
Verséből a szerelem sír.
A természet? Ugyan
Mi olyan szép abban?
… Kardot a kezünkbe,
Rohanni helyünkre
Megfulni: vérhabban!
Forrás: Szinérváralja
10. évf. 24. sz. 1913. június 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése