Belédveszett a lelkem édes álma,
Kedves, ábrándos ifju álom…
Visszasirom, keresem, de többé
Soha-soha nem találom.
Belédveszett az utolsó reményem,
Mint tengerbe vággyal telt madár
- Gondolta, hogy tavasz várja régen,
Ölébe záró anyai határ.
**
Tenger vagy hát. Álmakat rejtő,
Reményytől fosztó, zöld tenger –
Futnak beléd, hatalmas orvos,
A sziv talán enyhületet nyer.
S te meggyógyitva: eltemetsz
Mosolygó, boldog, ifju álmot
- Rejts hát magadba, ne lássam többé
A napfényes, derüs világot.
Forrás: Szinérváralja
10. évf. 35. sz. 1913. augusztus 26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése