Reszketnek a szavak, táncolnak a sorok, riadnak a századok,
pedig mindössze annyi történt,
hogy rádtaláltam.
Betűket emelek, tornyokat rovok, hálókat ontok mondatokat
fonva,
s közéjük zárlak.
Ma reggel születtél, holnap már halott vagy,
hálóim akkor is fogolyként óvnak,
legyek hulláit nem vigyázhatja jobban a pók sem.
Drága halottam, el nem temetlek, meg nem siratlak,
tied lesz minden óra,
melyben e szavak hitelre lelnek.
Forrás: Új Idők LI évf. 2. sz. 1945. augusztus 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése