Midőn a hősök győztes hírnevét s nagy tábornokok győzelmét
olvasom,
nem irigylem a tábornokokat.
Az elnököt sem elnökségében, a gazdagot se fényes házában;
De mikor szeretők testvériségéről hallok s beszél nekem
történetük:
Hogyan is maradtak egy életen át, veszedelmekben, bajt
vállalva
oly végtelen soká, örökké rendületlenek.
Ifjúságuktól éltük derekáig s öregségükben is kitartók
és gyöngédek és hűségesek,
Akkor elgondolkozom, - s a legkeserűbb irigységgel telten
elosonok.
Ford.: Keszthelyi Zoltán
Forrás: Új Idők LI évf. 2. sz. 1945. augusztus 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése