Te év, ki reszketve rohantál alattam!
Nyári szeled melegen fútt – szivtam a levegőt, mégis
megdermesztett;
Sűrű homály zuhant a napra és sötétség borult reám.
Változtassak most már győzelmes dalaimon? – szólottam
magamhoz.
Igazán meg kell-e tanulnom a szajkók hideg gyászénekét?
És a legyőzetésnek szomorú himnuszait?
Ford.: Keszthelyi Zoltán
Forrás: Új Idők LI évf.
2. sz. 1945. augusztus 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése