Béke, igazi béke napja! Ó, suhanó sugarak!
Ó, csorduló fényesség! mivégre zümmögök, mi várhat reám!
Káprázatos nevető Nap, földkerekség napja, felszökken a
magasságba –
odalibbensz mellé biztos repüléssel, ó, képzeletem!
Széles mosolyra nyílik ajkad, tüzed a mennyeket égeti!
Ó, prófétai látomás, súlyos ragyogás roskaszt! dicső világod
zápora ömlik!
Lelkem nyelve, nemsokára elernyedsz!
Ó, lakályos, pompázó Elnökségek! már vége a harcnak!
Új történelem, új hősök, bennetek látlak én!
Költők látomásai csak ti létek tovább! rohanjatok szerte a
földön!
Ó, magasságok, szédületes, ismeretlen csúcsok!
Ti csillogók és tiszták! megdöbbenek, elfúl lélekzetem!
(Nem, tovább nem idézlek – roggyanó lábam alatt inog a föld:
Ó, végtelen jövendő,) Ó, jelen, visszatérek hozzád, ha
visszatérhetek!
Ford.: Keszthelyi Zoltán
Forrás: Új Idők LI évf. 2. sz. 1945. augusztus 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése