Szellemem egy a tiéddel, drága Testvér.
Ne bánd, ha sokan harsogják neved s nem értenek meg,
Én nem zugom neved, de megértelek (vannak mások is kívülem)
Örvendezésem kiválasztottja, ó, pajtásom, köszöntelek
s üdvözlöm, kik érted éltek és élnek és az eljövendőket,
Hogy együtt dolgozgassunk s ugyanazt a megbizatást és
örökséget adjuk tovább.
Mi kevesek, egyenlők, országoktól, időtől függetlenek,
Mi, valamennyi kontinens, fajta egybeölelői, minden istenhit
türelmesei, emberi külsőségek együttérzői, észrevevői,
viták s állítások közt halkan haladunk,
de nem vetjük el a vitatkozókat, sem állításaikat,
Meghallgatjuk a lármát, a zajongást, - elér bennünket a
pártoskodás,
féltékenység, minden irányból hozzánk tapadnak vádak,
panaszok;
s mindez mintha börtönbe zárna, hogy sohase engedjen
szabadon,
Mégis: felszabadultan, akadálytalanul járunk az egész földön
át,
utazunk északra, délre, amíg eltörölhetetlenül nem véstük
nevünket az időbe, korszakokba,
hogy jövendő fajták jövendő férfiai s asszonyai testvérként
éljenek, mint szeretők, ahogy mi szeretjük egymást.
Ford.: Keszthelyi Zoltán
Forrás: Új Idők LI évf.
2. sz. 1945. augusztus 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése