Utoljára, szelíden.
A hatalmas erődített ház falaitól,
A kemény lakatok szorításától, - a jólbezárt ajtók
őrizetétől
Hadd búcsúzzam.
Hadd osonjak tova hangtalan;
A csendesség kulcsával, egy sóhajjal,
hadd pattintsam fel a lakatokat
Tárd föl az ajtókat, ó Lélek!
Csak szelíden! ne légy nyugtalan.
(Erős a te várad, ó halandó hús!
Erős a te várad, ó szerelem)!
Ford.: Keszthelyi
Zoltán
Forrás: Új Idők LI évf. 2. sz. 1945. augusztus 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése