Kölcsey Ferenc: Intés

Zeng hazát és zeng szerelmet

Magyar hü nép, a lant;

Oh ne bánd, ha lágy hangjától

Szived meg-megdobbant;

És ne bánd, ha lágy hangjától

Szivedre bánat gyül;

Mélyen az tekint magába,

Ki bús érzésben ül.

Jer, borulj el csendes órán,

Multról jövőig hass;

Vágyva pillants föl magasra,

Mint naphoz küzdő sas;

Vágyva pillants föl magasra,

Im itt, a mi fentart:

Köny a szemben, láng a mellben,

S a kézben ősi kard.

Forrás: Nemzeti dalkönyvecske Bp., Lampel R. Könyvkiadása 1877.