Erdélyi: Szondi Drégelben

Másé már a mező, csak a vár Szondié;

Egy út van előtte még: - az egek felé.

Az oroszfalvi pap fehér kendőjével

integet a várba békeség hirével.

„Márton pap, üdvözlégy! Drégelnek várában

Mi hir van ott alant Ali táborában?” –

„Jó Szondi, ha tudnád, mily tenger nép van ott…

Soha nem birod meg ezt az állapotot!”

„Jó Márton, akármily tenger nép vagyon ott,

Megkisérti lelkem ezt az állapotot.”

„Ó Szondi! Drégelnek vára fügefészek,

Lelkedre vesznek itt e drága vitézek!” –

„Legyen bár Drégelnek vára fügefészek,

Emberek dolgánál nagyobbakra nézek.

Késő nekem minden tanácsot javalni,

Elvégezém, hogy én itt fogok meghalni.” –

„Isten veled Szondi!” – „Isten veled Márton,

Köszöntsed utolszor minden jó barátom!”

És Szondi lelke a várnépen elárad;

Kiki a legvégső dolog körül fárad.

Csak két gyönge ifjú szakadoz buvában:

„Szondi ne hagyd el a két dalos apródot,

Juttass nekünk is a vitézségre módot.”

De Szondi megfeddi a két szép ifiat:

„Soha ne sirjatok jó Szondi György miatt.

Ti meghalni korák nem jöttök énvelem,

Hanem sorsotokat bizvást elrendelem.”

És két török foglyot mindjárt előhivat:

„Reátok bizom e két dalos ifiat;

Vigyétek Alihoz, kérjétek nevemben,

Gyakorolja őket vitézség ügyében.

Temettesse velök halandó részemet;

Mert látni fogják itt én szörnyü esetemet.

És legyen temetőm ama szomszéd orom,

Hogy Drégelt halva is láthassam olykoron.”

Szóval e szót mondván Szondi György, csakhamar

Nagy derék ostromot kiállani akar.

S ezzel mind a négyet utjára bocsátja, -

Mind a négynek vörös skarlát a ruhája.

Még vörösb a várban föllángoló máglya,

Hol kincseit Szondi a tűzbe dobálja;

S legvörösebb a vér, a mely foly özönnel,

Átvervén lovait kurta hegyes tőrrel…

Leng azonban büszkén a nemzeti zászló;

„Meghalni hazáért” a várbeli jelszó..

Egyszer csak az hallik, hogy dörejre dörej,

Egyszer csak az látszik, hogy a török közel,

És látszik a dárda hős Szondi kezében

A mint ki-kivillan füstnek fellegében.

látszik a hős, a mint testről testre halad,

Majd térden állva ví törött torony alatt;

Míg fejét a várból leveti egy török,

S Ali táborába feje alágörög. –

Ezután nem látni halottnál egyebet:

Emelje magához isten lelkeiket!

De fölriad a mély hallgatás a völgyön:

Ki illet e végső tisztesség e földön?

Szondi vitézségét török had tiszteli,

Két énekes apród búsan énekeli.

Szomszédhegyen ott van hősi temetője,

Zászló, irott kopja szól messze felőle.

Legalább volt neki két dalos apródja,

legalább lesz onnan Drégelt látni módja;

De a két énekes apród az örök hír,

De a szomszéd orom elenyészhetlen sír!

Forrás: Nemzeti dalkönyvecske Bp., Lampel R. Könyvkiadása 1877.