Ügyefogyott király volt az
A második Endre,
Papucs alatt szuszogott az
Istenteremtette;
Felesége tartotta az
Ország gyeplőszárát,
Őgyelgett is ám a szekér,
Majd tüled, majd hozzád.
Gyönge kéz az asszony keze,
Nem való kormányra,
Hátha még a gyöngeségnek
Gonoszság a párja!
Endre király! gonosz asszony
A te feleséged,
Szive gonosz, neve Gertrúd,
Születése német.
Gertrúd a jó magyarokat
Kutyába se vette,
Hivatalrul, méltóságrul
Le-letevegette,
A helyökbe meg a maga
Pereputtyát rakta,
Maradtak vón’, vesztek vóna
Ott a hazájokba.
Ilyen sértést szenvedtenek
A nagy uraságok,
A szegény nép meg szenvedett
Huzzavonjaságot;
Szenvedett az isten adta
Árva magyar népe,
Mint a Krisztus a keresztfán,
Olyan volt a képe.
Ugy fizette a sok adót,
Hogy a szeme dűledt,
Nem volt irgalom számára
Nem volt könyörűlet;
A királyi udvarból ily
Nyájas szavak jöttek:
„Dolgozz paraszt, dolgozz, fizess
Azután dögölj meg!”
Nehányan az eféléket
Megsokalták végre,
Szövetkeztek rettenetes
Összeesküvésre;
Azt mondották: „Söpörjük ki
A királyi házat,
Annyi benne a szemét, hogy
Igazán gyalázat!”
Csak Bánk bán a nádorispán
Tartóztatta őket,
Nem remélt-e sikert? vagy tán
Remélt jobb időket?
De mikor a feleségét…
Iszonyú történet…
Hogyan kezdjem? hogy végezzem?
No jaj neked, német!
Bánk bánnak a feleségét
A királyné öcscse
Erőszakos lator móddal
Megszeplősitette.
Szép az asszony, ifju és jó!
Asszonyok virága –
S eltiporva, beledobva,
Fertőzet sarába!
„Föl barátim!” ordít a férj
Kínja nagy voltában,
„Lelkemen a bosszúállás
Kardomon halál van;
Föl, barátim egyenesen
A királyi házba…
Királyi ház? bordélyház és
Zsiványok tanyája!”
És bementek egy csoportban
A királyi lakba,
Ott a német urak épen
Dőzsöltek kacagva;
Akkor is, míg a magyarnak
Borát, étkét falták,
A szegény magyar nemzetet
Veszettül csufolták.
Megálltak ám a magyarok
A ház közepében;
Mindeniknek egy-egy mennykő
Villogott szemében;
Meg is hökkent a németség
Egy keveset ekkor,
A ki ivott, gégéjében
Ecetté vált a bor.
Kezdte pedig a beszédet
Maga nádor Bánk bán,
Királynénak s udvarának
Jó estét kivánván:
„Jó estét, jó mulatságot,
Fölséges személyek…”
A királyné: „Mit akartok,
Hivatlan vendégek?”
„Azt azonnal tudni fogod
Nem soká váratlak,”
Felelt Bánk bán, „elbeszélem
Neked s ez uraknak.
Tiszteletet parancsolok!
Mert nemzet áll itten,
Egy megbántott nemzet és a
Bosszúálló isten!
- Mi vagyunk a vendégek itt?
És nem ti lennétek?
Ti vagytok itt a hivatlan,
s hálátlan vendégek!
Befogadtunk titeket s ti
Kivertetek minket, -
és eszitek és iszszátok
Testünket, vérünket.
De csak ettétek… mert ez az
Utósó falattok,
A mi most van szájatokban,
Ettül megfuladtok!
Először is te halsz meg, te,
Gertrud német sz..a!
Te királyné, s kerítőné
Egy személyben… rajta!
Bánk bán kardja a királynét
Át meg átaljárta,
S magyarság a németséget
Hányta mind kardjára.
A ki birta megszökéssel
Életét elorzá,
Meghalt a ki nem szökhetett…
Kitisztult az ország.
Forrás: Nemzeti dalkönyvecske Bp., Lampel R. Könyvkiadása
1877.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése