Magyar hölgynek születtél,
Áldd érte sorsodat!
Magyar hölgynek születni
Nagy és szép gondolat.
Oh hölgy, ki azt megérted:
Mi szép vagy, és mi nagy!
Rendeltetés az égből,
A földön áldva vagy.
Szépnek teremte isten,
Mert hölgynek alkota;
Virág a hölgy, az élet
Szépsége, illata;
Gyöngy, drága s ritka gyöngy ő
A szívnek tengerén,
Szelíd és tünde csillag
A szerelem egén.
De te midőn születtél,
Két hivatást nyerél:
A hölgyét s honleányét,
Mert hölgy s magyar levél.
Tenéked szebb, dicsőbb tért
Szabott a végezés;
Születni és szeretni
Magyar hölgynek kevés.
Te egy alvó hazának
Lányáúl születél,
Fölébredő nemzetnek
Anyjává tétetél;
Mit érne tündökölnöd
Egy büzhödt tó fölött?
Mit, szép virágnak lenned
Gyász sirhalmok között?
Tenéked korcs apákat
Jutott ébreszteni;
Hazádnak tűzhelyéhez
Férjed téríteni.
S szived lángjába mártván
Vezér szövétneked,
Hazád szeretetére
Nevelni gyermeked.
Hogy légyen, a mi nincsen:
Egység e bús hazán;
Minden magyar, mi nem volt,
Csak honfi, honleány;
Hogy egy gyűrűvé forrjon
Árpádnak nemzete!
S e szép aranygyűrűben
A gyémánt gyöngye – te.
Magyar hölgynek születtél,
Tedd hívatásodat!
Egy hon nemtője lenni,
Mi szép egy gondolat!
Oh hölgy, ki ezt betöltéd,
Mi szép vagy, és mi nagy!
Rendeltetés az égből,
A földön áldva vagy.
Forrás: Nemzeti dalkönyvecske Bp., Lampel R. Könyvkiadása
1877.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése