Bajza József: Isten hozzád

Bércről visszanéz a vándor,

Vígan int kies hazája,

Ott mosolyg a rónatáj;

De a messze távozónak

Szíve vérzik, szíve fáj;

Zeng felé a búcsuszó:

„Isten hozzád, bujdosó!”

Bérc alatt áll völgyek árnyán,

Csak felhőket lát honából,

Elmerült a rónatáj:

Ámde búja ne maradt el;

Szíve gyászol, szíve fáj;

Zeng felé a távol szó

„Isten hozzád, bujdosó!”

Bérc és völgy is elmaradtak,

Felhőt sem lát már honából,

Ábrándkép a rónatáj:

Búja mint az ég kiséri,

Szíve vérzik, szíve fáj;

Mély keservvel zeng szava;

„Isten hozzád, szép haza!”

Múlnak évek, fürte ősz már,

Elfeledte rég hazája:

Ám a kedves rónatáj

Sírig képben él előtte,

Szíve gyászol,s zíve fáj,

S a halónak végszava:

„Isten hozzád, szép haza!”

Forrás: Nemzeti dalkönyvecske Bp., Lampel R. Könyvkiadása 1877.