A polgár-ünnep víg zaját benn,
Beteg-szobámból hallgatom;
Zászlók lebegnek, - hangos „éljen!”
S heves dal zeng az ajkakon.
Mily lelkes nép! a cél nemes, nagy
A honfi-érzés hű, meleg…
Oh nemzetem! bízom tebenned,
Bízim, de mégis – féltelek!
Birod – megáldva dús erővel –
A férfiasság zálogát;
A nyujtott vas-keztyüs maroktól
Kezed még vissza nem vonád.
Edzett, erős vagy, - ah, de jó is,
Hamar-bizalmas, gyermeteg…
Nem a kemény szorítás, a
lágy
Simogatástól féltelek!
Harc szült s nevelt; - támadt belőled
Sok, sok, ki volt hír- s tettre hős;
A szablya s tőr előtted annyi
Viaskodásból ismerős.
Osztál vágást, értek döfések,
Melyek sokáig vérzenek…
Hagyján a sebző fegyver: - a seb-
Gyógyító írtól féltelek!
Szörnyű az ég, midőn haragszik
S a magasságból mennydörög;
Tölgy szikla reng, - a gyenge szivű
Fejét meghajtva könyörög…
Az égnek, nem zord fellegétől,
Melyben villámi rejlenek:
Hanem mosolygó fénye-
s színes
Szivárványától féltelek!
A tenger mély s nagy, - messze a part –
Hullám hullámra kél, dagad…
Nincs szünet a kemény viharban,
Nyugvásra nincs egy pillanat…
De leng a bárka, s van remény, hogy
Szünnek, fordulnak a szelek;
Hajód, hol könnyen megfeneklik:
A rév sekélyin féltelek!
De nem; Te hű maradsz magadhoz,
Kisértésben, bajban szilárd!
Igy lészsz fölmentve, állj vagy essél,
Ha a jövő itélt, birált.
Légy, légy erős munkálva, s hitben
Se vakmerő, se csüggeteg…
Hadd érjen a boldog csalódás:
Hogy ok nélkül féltettelek!
Forrás: Nemzeti dalkönyvecske Bp., Lampel R. Könyvkiadása
1877.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése