Ortutay Andráskának
Havas erdők három őze,
három csöndes őzikéje,
öles hóban, lomha ködben
elindult a szentmisére.
Éjfél volt a havas erdőn,
hűvös, bűvös téli éjfél,
havas erdők három őze
ballagott a csillagfénynél.
Kis szívükben szomorúság,
szép szemükben könnyű álom
öles hóban, lomha ködben
ballagtak a holdvilágon.
Messze volt az Isten-háza,
hol a Kisded várta őket,
hűvös, bűvös téli éjen
távol útról érkezőket.
A harangok zengtek-bongtak,
hívó hangjuk messze szállott
hűvös, bűvös lomha ködben
elhagyták a holdvilágot.
Az őzek még messze voltak,
karcsú lábuk öles hóban,
Jézus Krisztus panaszukat
meghallotta a jászolban.
Három angyalt küldött értük,
ment érettük három angyal –
szánkójukba szelet fogtak
noszogatva villámokkal.
Havas erdők három őze,
három csöndes őzikéje,
öles hóban, lomha ködben
így ért el a szentmisére.
Forrás: Vigilia VIII.
évf. 1942. május
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése