2019. jan. 16.

Nagypál István: Budapest nem felel (könyvismertetés




Nagypál István első regénye fantasztikus történet, az a műfaj, melynek irodalmi művelője nálunk még nem nagyon akadt, akár mert a magyar lélek a reális témákat kedveli, akár mert íróink lenézik ezt a fantasztikumot, mint témaanyagot. Külföldön a múlt században olyan művelői akadtak, mint E. T. A. Hofman, Balzac (Séraphita), Edgar Poe; a modernek közül pedig Wells és Maurois is (A gondolatolvasó gép). Ezért örömmel kell üdvözölni minden  olyan próbálkozást,mely az irodalom síkjában próbálja megcsinálni azt, amivel a tízfilléres regények „írói” régóta próbálkoznak.

Egy titokzatos égitest olyan gázzal árasztja el Budapestet, hogy milliónyi lakosából csak néhányan maradnak ébren, a többiek tetszhalálszerű álomba merülnek. Ennek a néhány embernek egy heti történetét meséi el a szerző: a szürke bankhivatalnokét, a csillagászét, akinek lefojtott állati lénye gátlástalanul előtör, az egyszerű gyári előmunkásét, aki az önfeláldozás és a rend hőse lesz, a betörőét, akiről kiderül, hogy végeredményben hűséges cimbora, a vérszomjas politikusét, aki felhasználja a váratlanul jött alkalmat és megöli békésen alvó ellenfeleit. A végén vihar támad, elsodorja a gázfelhőt s néhány órai anarchia után helyreáll a régi rend.

Az író abban tévedett, hogy mindenáron mélyebb szimbólumokat igyekezett belevinni regényébe, ami helytelen (mert a műfaj irreális jellegét megzavarja) és teljesen felesleges erőlködés. Sokkal helyesebb lett volna valóban irodalmi eszközökkel megírni ezt a történetet, mert amit produkál stílusban, kompozícióban, cselekményben, alig emelkedik a tízfilléres füzetkék nívója fölé.
Just Béla

Forrás: Vigilia VIII. évf. 1942. január

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése