Miattad zöldül ki a rét
S ébrednek fel a fák.
Miattad pántlikázza fel
A május-fa magát.
Miattad szökik az ég felé
A víg pacsirta nyáron.
Miattad került szemét
A csillagnak az álom.
Miattad csattog este a
Fülemüle a lombon.
Miattad szól az Angelusz
A karcsú esti tornyon.
Miattad gyúlt ki a szívem,
E roppant örök-lámpa.
Ha összedől a nagy világ,
Akkor is ég a lángja.
Forrás: Vigilia VIII.
évf. 1942. április
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése