Ismeretlen szerző: Asszonyok intése

Mastan egy ifjú megházasodott,

Újonnan hozta szép házastársát,

Kit ugyan szeret, mint önön magát;

Nagy szép beszéddel őtet igy oktatja:

Asszony szép társam és szép virágom

Ha isten minket ketten öszvebír,

Tanitlak tégöd, kérlek, hogy ne bánjad.

Ha mikor, asszony, tégöd szólitlak

Mondj akkor engöm édös uradnak,

Mert ha nem mondasz édös uradnak,

Ifjak, kik látják, csak megcsúfolnak,

Tégödet mondanak szólhatatlan társnak.

Mikor vendégök házunkhoz jönek,

Vigságot mutass jámbor vendégnek;

Mert ha bánatját látják szivednek,

Ifjak, kik látják, csak megcsúfolnak:

Tégödet mondanak az ebül készültnek.

Ha mikor ketten vendéggé hínak,

Nyelved és a szád kérdve szóljanak:

Mert ha ők ketten sokat csácsognak,

Ifjak, kik látják, csak megcsúfolnak:

Tégödet mondanak csácsogó szajkónak.

Mikor egy úton csak ketten megyünk,

Elettem ne járj akkor hogy megyünk:

Mert ha elettem járandasz, félök,

Ifjak, kik látják,  csak megcsúfolnak:

Tégödet mondnak kabola-vezérnek.

Ha mikor ketten egy úton megyünk,

Te palástodat hátamra ne add:

Mert ha palástodat hátamra adod:

Ifjak, kik látják, csak megcsúfolnak:

Engömet mondnak asszony szamarának.

Ha mikor követők házunkhoz jőnek,

Te meg ne felelj az követőknek:

Mert ha megfelelsz az követőknek,

Ifjak, kik látják, csak megcsúfolnak:

Tégödet mondnak a Simon birónak.

Ha mikor ruhát neköd vehetök,

Ruha tetüled medtisztöltessék:

Mert ha a ruhák rólad lesirnák,

Ifjak, kik látják, csak megcsúfolnak:

Tégödet mondnak puhán kötött rokkának.

Ha a piaczra el-kilépendesz,

Sokat ne késsél és ne terécselj:

Mert ha mulatsz és sokat terécselsz,

Ifjak, kik látják, csak megcsúfolnak:

Tégödet mondnak itélőmesternek.

Keves buzánkat, keves lisztünket

El ne tékozljad azmi morhánkat,

Ha eltékozlod az mi morhánkat,

Ifjak, kik látják, csak megcsúfolnak:

Tégödet mondanak feneketlen kasnak.

Az bort házunknál ámbátor igyad,

De az korcsomát te ne gyakorljad;

Ha gyakorlandod te az korcsomát,

Ifjak, kik látják, csak megcsúfolnak:

Tégödet mondanak jelös borcsiszárnak.

Asszony, szép társam, immast megmondom:

Te bűneidet el nem szenvedöm;

Ha bűneidet en elszenvedem,

Ifjak, kik látják, csak megcsúfolnak:

Tégödet mondnak rusnya condorának.

Ha megfogadod, magam ígérem,

Morhám és pénzem mind tied leszen,

Te lészsz enneköm nagy tisztösségem.

Ifjak, kik látják, meg nem csúfolnak:

Engemöt mondnak, nagy bódog embörnek.

Ha nem fogadod, isten ne mentsön,

Bottul, pálcátul az te hátadat,

Piros orczádat szégyönvallástul

Hátadnak hosszát szép sudar pálcátul.

Ez tanosságot taval kilelék.

Szamos vizének magas a partja;

Akkor fejszével vágták a vizet,

Az énekszörzőt mondják jó embernek.

Forrás:  A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 28-30. old. – Bp., 1903.