Ne hagyj elesnem felséges Isten keserűségemben,
Te szent nevedért légy segítséggel, ne essen kétségben
Mert mindenfelől, látod Uristen, vagyok kisértetben.
Az irás rólad felséges Isten bizonynyal azt mondja,
Hogy valakinek te benned vagyon szive bizodalma,
Azféle ember meg nem szégyenöl, mert te vagy oltalma.
Gyermekségemtől fogva Uristen mind ez ideiglen,
Téged hivtalak én segitségül minden szükségemben,
Mostan is nincsen több bizodalmam se földen se mennyen.
Bizon nem tudom kihoz folyamnom egyebhöz náladnál,
Mert nincs igazság és irgalmasság teremtett állatnál
Szivem fájdalmát senki em látja uram! több náladnál.
Akármint hányjam-vessen elmémet felséges Uristen,
H a vigasztalást sohol nem lölek keserűségemben,
Hanem csak benned felséges isten és igéretedben.
Nincs hiveknek több bizodalma uristen náladnál,
Valamint gyötresz, szabad légy véle, csak ne haragodjá
Mint kegyes atya fiát megdorgálj, csak hogy meg ne utálj.
Csak te egyedül voltál uriten énnékem gyámolóm,
Nagy fajdalmimban és romlásimban az én vigasztalóm.
Ne hagy elesnem, megszégyenülnem kegyes oltalmazóm.
Az szegénységnek nagy kisírtete engemet szorongat
Nagy kárvallásnak bánatja izgat, betegség tántortagat,
Mindezek ellen csak tűled várok uristen oltalmat.
Irgalmasságnak ura, istene és kegyes kútfeje.
Kinek szemei az földre néznek, nyomorult szegényre,
Hozzád kiáltok légy segítséggel ily nagy szükségemben.
mely nagy örömem és bizodalmam nekem azon vagyon
Hogy ígéreted, mint drága zálog, én szívemben vagyon.
Krisztus Jézusért engem meghallgatsz, azt bizonynyal tudom.
Azért könyörgek szent felségednek, mint jó istenemnek
Én teremtőmnek, megváltómnak,
szent idvezitőmnek.
Hogy légy kegyelmes, te szent nevedért az én bűneimnek.
Tudom előtted úgy mint magamtul bűnös ember vagyok
De Krisztus Jézus szent haláláért nálad kedves vagyok,
Mert ő általa te fiad vagyok, örökösöd vagyok.
Jelents meg hozzám, felséges isten, kegyelmességedet,
És véghetetlen kegyes atyai te nagy szerelmedet,
Hogy teljesits be könyörgésemet, te igéretedet.
Add meg uristen te szent nevedért az mit tüled kérek
Szent fiad által teljes szivemből kiért most könyörgek,
Mert csak te benned bizom uristen míg ez testben élek,
Született után ezerötszázban és az hetvenötben,
Pünkösd havának első hetében ezt szörzék versökben,
Az nagy Istennek könyörög igyen keserüségében.
Forrás: A régi magyar
költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 27-28. old. – Bp.,
1903.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése