Próféták által szólt rígen néked az isten,
Az kit igirt imé vígre megadta fiát.
Buzgó lílekvel szól most es níked ez által,
Kit hagya, hogy hallgass, kit hagya, hogy te kövess.
Níked azírt ez lűn prófétád, doctorod ez lán,
Mestered ez most es,
melyet az isten ada,
Ez próféta szavát hallgasd, mert téged az isten
Elveszt és nyomos itt nem lehet a te neved,
Itt ez irásban szól mostan es néked ez által,
Hűtre hiú mind, hogy senki se mentse magát,
A ki zsidóúl és görögűl, és vígre diákúl
Szól vala rígen, szól néked az itt magyarúl:
Minden népnek az ű nyelvin, hogy minden az isten
Törvényinn iljen, minden imádja nevit.
Itt vagoyn az rejtek kincs, itt vagyon az kifolyó víz,
Itt vagyon az tudomány, mely örök iletet ad.
Lelki kenyír vagyon itt, melyben mikor íszel, örökké
Ilsz, mely az mennyből szálla, halálra mene.
Az ki teremt tíged s megvált, örök íletet és ad
Ez szent által: nincs több bizodalmad azírt,
Ennek azírt szolgálj mindenkor tiszta szüedvel,
Ennek mindenkor tígy igaz áldozatot.
Tígedet az hozzá viszen és nem hágy, mikor így mond:
Bódogok, eljövetek, veszszetek el, gonoszok.
Forrás: A régi magyar
költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 19. old. – Bp.,
1903.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése