Félelmes szülőnek engem alejtátok;
Régi jó barátim nekem kik valátok,
Gyakorta szép szóval hozzám járolátok!
Engem megcsalátok!
Reméntelen dolog ki hazugnak hiszen,
Mert szép beszédével csak szót tőled veszen:
Avagy túl másfelől ellenséged leszen,
Rajtad szégyent teszen.
Azok nem gondolnak az ily beszédekkel, -
Ki magokat kelletik hízelkedésekkel.
Nyájasan beszélnek ő fejedelmekkel,
Elvesznek nyelvekkel.
Nagy urak kik vattok! szólok, ne bánnyátok
Fejér, szép, ezüstös, ékes tü szablyátok.
Vele pogány népet – kérlek ne vágjátok,
És tü ne bántsátok
Csintalan dolgotok tü ne szerezzetek,
Fodor hajatokot meg se fésöljétek,
Diákok elmentek, leányokot néztek, -
Szegénséggel nősztök.
Ügyedet ne visellyed egyházi papokkal,
Mert ha bevételé magát nyájasságra,
Nem kell neki pénzed, vigad leányodval,
Megcsalnak szavokkal.
Serényen futamnak tánczban az leányok,
Nyilván ott meglátjuk az ő jámborságit,
Szertelen ha leend az ő jámborságok
Ott elhol pártájok.
lepkék házatoktól messze ne lépjetek
Időnek javában tikakot ültössetek:
Szemérem kapálni bölcsöt rengessetek
Avval elélhettek.
Sámsonnak alejtá az pór önönmagát
Látod nagy haragját, nem tiszteli urát;
Fogjad meg szakálát, vedd el csak jószágát,
Megalázza magát.
Az kort az papoknak vala tisztességek,
Mikoron egészlen áll vala szerzetek;
Távol vala tölök gallérus köntösök,
Veres beretrájok.
Pénztől elfutamtak, szüren beöltöztek,
Szépen ha beszélnek keveset nem vesznek,
Foréntokot kérnek, ládában gyötnek,
Vele nem épejtnek.
Az régi jó kerályok míglen országlának,
igazak valának a szegény országnak;
(Az) szent koronának híven szolgálának.
Avval áldozának.
Tennie kellene ezt a nagy uraknak!
Hogy sok lika vagyon erdőn az ravasznak,
Nincs(en) birodalma rajta agaroknak,
Halál az nyulaknak.
Igen kevés hajok, számtalan jószágok,
Erős regulájok, kevés zolozmájok,
Bársonyos szolgájok, fekete kápájok
Az apát uraknak.
Forrás: A régi magyar
költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 17-18. old. – Bp.,
1903.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése