2016. jan. 21.

Ismeretlen szerző: Nyilas István és Zsámboki Anna házaséneke (1548)



Sokszor kértem én az istent
Nagy szivem szerint
Hogy mutasson társat nékem
Ez világ szerint.
Kivel holtig együtt éljek
Az isten szerint.

Társul ada az úristen
Téged énnékem
Hogy te lennél nyavalyámba
Nagysegitségem.
Mindenekben ékességem
Nagy tisztességem.

Egyetemben az uristen
Soká éltessen
Gonosz hirtől névtől minket
Ő megőrizzen.
És egymással mind holtunkig
Megelégitsen.

Piros gyenge szép orczádra
Tekintetembe
Vedd eszedbe mire intlek nagy
Örömömben
Hogy mind holtig maradhassunk
Tisztességünben.

A nyájas vig szömélyed
Nálam így kedves
Beszédemnek ha leendesz
Te engedelmes
lészsz érötte mindeneknél
Nagy dicséretes.

Nevekedik hirünk nevünk
És tisztességünk
Isten szerint szeretettel
Ha együtt élünk
Az istennek áldomása
Leszen mivelünk.

Vigan látjuk házasságnak
Drága gyümölcsét
Mindennemü jószágunknak
Nevekedését
Ha hallgatjuk szeretettel
Egymás beszédét.

Segit minket az uristen
Ez világ szerint
Nyugolmat ad holtunk után
Másvilág szerint,
Ha most élünk az istennek,
Törvénye szerint.

Nálad hagyom az én hitem,
Drága zálogom.
Szerelmemet egyetembe
Vele ajánlom.
Ez mai nap enmagamat
Neked ajánlom

Irjad el-bé vig szivedbe az
Mit most mondok
Mert nagy drága kincset most én
Tenálad hagyok,
Kiről neked jövendőre
Nagy sokat szólok.

Legyen nálad enzálogom
Mint egy röjtett kéncs
Csak két szép szemeiddel
Gyakran rám tekénts
Intésemről engem
Mindekoron megemlíts.

Akár hol én járjak-keljek
Ez világ szerint
Néha bátor távol legyek
Szömélyem szerint,
Vig szivemben nálad vagyok
Szerelmem szerint.

Summa szerint, vig szerelmem
Beszédem értsed,
Mindenekben az nagy istent
Féljd reméljed
És az én tisztességemet
Te megőrizzed.

Válasz.

Az virág így szól viszontag
szeretőjének,
Kikről mostan szereztetett
Ez kisded ének,
Mert ők ketten isten szerint
Igy beszéllettek:

Nálam kedves és szerelmes
Az te beszéded,
Drágalátos, tisztességes
Minden intésed.
Vig szivemben helyheztetem
Mit drága kéncset.

Nem akarom megbántani
Te vig kedvedet
Az miben megésmerhetem
Te erkölcsödet,
Ahhoz szabom én elmémet
És életemet.

Az úristen minket együtt
Soká éltessen,
Mindenemű sok gonosztúl
Megoltalmazzon,
Házasságnak gyümölcsével
Meglátogasson.

Szent lélekkel az Úristen
Megkörnyékezzen,
Egymás között szerelmünkben
Megerősitsen,
Az ő erős jobb kezével
Minket őrizzen.

Az úristen adjon nekem
Olyan malasztot,
Hagy tehessek kegyelmednek
Oly szolgálatot,
Kivel kivess vig szivedből
Minden bánatot

Melyből legyen az istentül
Nagy segedelmem.
Hogy lehessen kedves nálad
Az én erkölcsem,
Mindenekben engedelmes
Az én beszédem.

Bátoritsa en elmémet
Isten malasztja,
Hogy lehessek bánatodnak
Vigasztalója,
Szükségednek segitője,
Jó társ gyámola.

Oh, mely szivem szerint kérem
Az nagy úristent,
Hogy éltesse együtt velem
Te kegyelmedet,
És érthessem mindenekben
Te erkölcsödet.

Kegyelmednek ajánlottam
Ez  nap magamat,
Szüleimnek holtig való
Szolgálatomat
Tanyitottak és viselték
Minden gondomat.

Jézus urunk esztendei
Kik elmultanak,
Ezer ötszáz negyvennyolczat
Kik megirtanak.
Az két félről kék egymásnak
Igyen szóltanak.

Forrás:  A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 30-31. old. – Bp., 1903.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése