Immár szóljunk asszonyoknak ő nevezetekről,
Halljátok meg tű asszonyok szómat nevetekről,
Igy éljetek, az mit ti hallotok nevetekről,
Tőletök is az Uristen dicsirtessék ezből.
Jézus Krisztusnak szent anyja Szüz Mária vala,
Keserüségnek tengerit neve jedzi vala,
De az úristen ezekből el-kiszabaditá,
Tisztességre, üdvösségre el-felmagasztalá.
Márta, jóra ingörködő; Magdolna szép torony;
Szép Ilona választatott; Margit, szép fényes gyöngy;
Erzsébet az kinek Isten tutorúl megesküdt;
Zsófiának magyarsága s Eudemia – bölcsesség.
Anna, kedves kellemetes; Klára szép világos,
Az Luczia, fényességes; Kolos tanoságos;
Dorko Isten ajándékja; Annos tisztaságos;
Az Borbála, pogán leány, idegen nemzetség.
Első ajándékja légyen, Thúri Katuskának,
Hogy ékesen mosolyogjon ő édes anyjának,
És, nagy hiven szolgálhasson ő édös atyjának,
És lehessen megtartója az szép tisztaságnak.
Mert Katalin görög nyelven jegyez tisztaságot;
Jó és jámbor mindenkoron lészen az Ágota;
Jó ékesen szól mindenkoron Eulália;
Dicséretes hirrel, névvel diszes Eufémia.
Az Zsuzsánna szép liliom, avagy ékes rózsa,
Az Rebeka sokat tűrő; Rákhel úr báránya;
Judit úristent dicsiri; Sára bizodalmas; -
Eddig elég, jer az többit hagyjuk mi másszorra.
Másfélezer hetvennyolczban ez éneket szerzék,
Mikor Thuri Pál kis leányát ők megkeresztelék,
Mindeneket kér, hogy néki bocsánat adassék,
Tisztességgel minden jámbor ma nagy vigan lakjék.
Forrás: A régi magyar
költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 46-47. old. – Bp.,
1903.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése